Nemcsak az élet drága, hanem a halál is: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, 2024 márciusi adatai szerint a hamvasztásos temetés 314 420 forintba került átlagosan, míg az egyéni igényes, koporsós végső tiszteletadás ára 434 ezer forint felett jár.
Ennek is betudható, hogy vidéken hetven, a fővárosban már kilencven százalékos a hamvasztásos temetések aránya. Egyre inkább kezd elterjedni az a szokás, hogy a hamvakat elkérik a szolgáltatóktól, és hazaviszik a hozzátartozók, hogy a lakásukban vagy a kertjükben helyezhessék el. Gyakran maguk az elhunytak rendelkeznek így haláluk előtt, mert nem szeretnék terhelni a hozzátartozóikat. Ez valóban költségkímélő megoldás lehet, amennyiben nem kell fizetni gyászszertartásért, sem pedig sírhelyet vásárolni, és a sír fenntartási költségeit sem kell vállalni. De sokan azért is választják végakaratukban ezt a módot, mert nem akarják, hogy szeretteik időt fordítsanak a temetőlátogatásra.
Szakemberek szerint azonban ennek a módozatnak komoly hátulütői lehetnek. Sokan nem is gondolják át, hogy a későbbiekben milyen lelki terhet jelenthet együtt élni a hozzátartozó földi maradványaival. Ráadásul a kegyeleti jogot minden hozzátartozó, rokon, jó ismerős számára biztosítani kell, tehát a hamvak otthoni elhelyezése egyben azt is jelenti, hogy az otthon tulajdonképpen egy mások által látogatható temetővé válik. Nem biztos, hogy amikor a hozzátartozók meghozzák a döntést az urna hazaviteléről, erre vágynak.
A halottaink emlékére létrehozott virtuális emlékhelyek elősegítik az elhunytakról való megemlékezést és a hozzájuk intézett ima lehetőségét. Az elhunyt számára létrehozott emlékoldal mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy részt vegyen a gyászfeldolgozás és az emlékezés folyamatában. A virtuális gyászterület meglátogatása biztosítja, hogy a gyász rítusát a tetteinkkel, például online gyertyagyújtással, virág elhelyezésével gyakoroljuk. Mindezt úgy tehetjük, hogy közben nem kell kényelmetlenül éreznünk magunkat amiatt, hogy egy nappaliban kell lerónunk a kegyeletünket az elhunyt előtt, ugyanakkor senkinek sem kell azt éreznie, hogy kisajátította az elhunyt emlékét, a többieket pedig kizárta a rítusgyakorlás lehetőségből.